Karácsony Ünnepe
A Karácsonyt, mint ünnepi periódust ugyanarra az időszakra vezették be, és ünneplik, mint amikor a régi téli ünnepségek zajlottak. Az akkori egyházi vezetők úgy gondolták, ez több embert ösztönözne arra, hogy részt vegyen ebben az új ünnepben. Ezt el is érték, ám a nép amellett, hogy megtartotta a vallásos Karácsonyt, még mindig sokan törődtek néhány pogány ünneppel.
Például, az emberek elmentek a templomba, de azután elmentek egy lerészegedősen-énekelős-karneválszerű ünnepségre, ami némiképp hasonlított a Mardi Gras-ra. Ezen az ünnepségben minden évben hatalmas tömeg össze. Ez alatt az időszak alatt még szokás volt az is, hogy a szegények ellátogattak a gazdag házakhoz, és a tehetős emberek legjobb ételeikből, és italaikból kértek.
Azokat a gazdagokat, akik nem tettek eleget a kérésnek, a szegények csínytevéseknek, és neveletlen viselkedésnek tettek ki. Karácsonykor többek között ezért is szokás a jótékonykodás, hogy a tehetősebbek ilyenkor vacsorát, és ruhát adományoznak a nélkülözőknek.
Már sok évszázaddal Jézus születése, és a Karácsony bevezetése előtt is szokás volt több országban, hogy ünnepségeket rendeztek tél közepén. Például, a tél legsötétebb napján a korai európaiak a fényt, és a születést ünnepelték. A téli napforduló az öröm időszaka volt sok népnek számára, hiszen azt jelentette, hogy a tél legrosszabb napjainak vége szakadt, egyre hosszabbá váltak a napok, és hogy az emberek egyre többet élvezhették, vagyis egyre közelebb kerültek a napfényhez, és a meleghez.
A skandináv Norvég emberek között az a hagyomány, hogy Karácsony megünneplését december 21.-én kezdik, ami nem csak a téli napforduló, hanem a tél kezdetének is a napja, és az ünnepi időszak egészen Januárig tart. A Nap újbóli megjelenésére megemlékezve, az apák, és fiaik hatalmas rönköket hoznak haza, és tesznek a tűzre. Ezután hatalmas lakomát csapnak, egészen addig, amíg a tűz teljesen ki nem alszik. Ezt a szokást 12 napig folytatják. Ez ugyanakkor a remény jelképének is számít a norvégoknál, akik úgy tartják, hogy a tűz minden szikrája egy-egy olyan malacot, vagy borjút jelent, ami az Újévben fog születni.
Európa több részén hisznek abban, hogy december vége tökéletes időpont az ünneplésre, ugyanis ilyenkor sok jószágot levágtak. Sok embernek a december vége volt az egyetlen olyan időszak, amikor friss húshoz juthatott. Az évnek ebben a szakaszában érlelődött meg a korábban készített bor, és sör, így végre azt is elkezdhették elfogyasztani.
A Télapó, a Mikulás, vagy más néven: Szent Miklós szintén egy nagyon régi legenda, aminek több eltérő változata van, ami nem csoda, hiszen vannak olyan országok, amikben már 1700 körül elkezdték mesélni a mítoszt… vagy legalábbis annak egy kezdetleges variációját. Németországban, és Svájcban, a gyerekek abban hisznek, hogy a Karácsonyi ajándékokat Christkindtől, vagy Kris Kringletől kapják. A Christkind Kis Jézust jelent, aki hitük szerint egy angyal-szerű alak, aki Szent Miklóssal együtt tart az ünnepi ajándékozó útjára.
Skandináviában úgy tartják, hogy egy mókás, vidám manó, akinek a neve Jultomten, szállítja ki az ajándékokat, a szánját pedig kecskék húzzák. Franciaországban azt mesélik a gyermekeknek, hogy Pere Noel az, aki Karácsonykor megtölti a francia gyerekek cipőit ajándékokkal, édességekkel, és játékokkal.
Oroszországban van egy legenda, ami Babouschkáról szól, aki egy idős nő volt, aki rossz irányba küldte a Betlehembe tartó Három Napkeleti Bölcset, akik meg akarták találni Jézust. Az asszony később már megbánta tettét, de nem találta a Három Bölcset, hogy bevallhassa nekik a hibáját. Ma Oroszországban úgy tartják, hogy Január 5.-én, egy nappal a Háromkirályok (vagy a Vízkereszt) napja előtt, Babouschka meglátogatja az orosz gyermekeket, és ajándékokat hagy nekik az ágyuk mellett, abban a reményben, hogy az egyik gyermek a Kis Jézus, így megbocsátást nyerhet majd.
